Taksim (Ciprus)

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Taksim tér és İstiklal sugárút

A taksim szó a ciprusi konfliktusban Ciprus szigetének a ciprusi törökök általi felosztására tett erőfeszítéseket jelöli. A „taksim” kifejezés arab kölcsönszó, jelentése „megosztani”. Ezt az elképzelést Fazıl Küçük már 1957-ben kinyilvánította.^[1]

A taksim-eszmét (szlogen: „Taksim vagy halál”) az 1950-es évek elején az Észak-ciprusi Török Köztársaság későbbi elnöke, Rauf Raif Denktaş is megvalósíthatónak tartotta, úgy vélte, hogy Nagy-Britannia támogatásával. Ez a konzervatív ciprusi görögök „enózisz”ra, az egész sziget Görögországgal való egyesülésére irányuló törekvésre adott válaszként alakult ki.^[2][3][4] Kezdetben a ciprusi törökök a brit uralom folytatása mellett voltak.^[5] Ugyanakkor riasztották őket a ciprusi görögök enóziszt követelő felhívásai, mivel úgy tapasztalták, hogy Kréta Görögországgal való egyesülése a krétai törökök elvándorlásához vezetett,^[6][7] és az EOKA militáns tevékenységére válaszul felosztáspárti álláspontra helyezkedtek.^[8] A ciprusi törökök szintén a sziget különálló etnikai csoportjának tekintették magukat, és hittek abban, hogy a ciprusi görögöktől különálló önrendelkezési joguk van.^[9]

Amikor 1974-ben a görögországi katonai junta megpróbálta megdönteni a Ciprusi Köztársaság kormányát annak érdekében, hogy egy bábrendszert hozzanak létre, és a szigetet Görögországhoz csatolják, Törökország ezt a lehetőséget kihasználta a sziget északi részének illegális megszállására. 1983-ban a ciprusi törökök kikiáltották saját köztársaságukat, az Észak-ciprusi Török Köztársaságot. Ez két részre osztotta a szigetet. Az Észak-ciprusi Török Köztársaságot azonban csak Törökország ismeri el, és nemzetközileg a Ciprusi Köztársaság részének tekintik.

1. ↑ CYPRUS, 2006. június 15. [2006. június 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 25.)
2. ↑ The Europeanisation of Contested Statehood: The EU in Northern Cyprus. Routledge, 30–1. o. (2016. november 18.). ISBN 978-1317032748 „The rise of Turkish nationalism among the Turkish Cypriots can be largely seen as a response to the Greek Cypriot national "awakening" and campaign for union with Greece.” 
3. ↑ (2003. november 18.) „The politics of identity in the Turkish Cypriot community : a response to the politics of denial?”. Travaux de la Maison de l'Orient méditerranéen 37 (1), 197–204. o. „The Turkish Cypriot nationalism developed mainly in reaction to the Greek Cypriot national desire for union with Greece.” 
4. ↑ Regional and Ethnic Conflicts: Perspectives from the Front Lines. Routledge, 60. o. (2015. november 18.). ISBN 978-1317344667 
5. ↑ Divided Cyprus: Modernity, History, and an Island in Conflict. Indiana University Press, 2. o. (2006. július 18.). ISBN 9780253111913 
6. ↑ The Making of Informal States: Statebuilding in Northern Cyprus and Transdniestria. Palgrave Macmillan, 37. o. (2012. november 18.). ISBN 9780230392076 
7. ↑ Cyprus Referendum: A Divided Island and the Challenge of the Annan Plan. I.B.Tauris, 135–6. o. (2009. november 18.). ISBN 9780857711939 
8. ↑ Historical Dictionary of Cyprus. Scarecrow Press, xiv. o. (2009. november 18.). ISBN 9780810862982 „Greek Cypriots engaged in a military campaign for enosis, union with Greece. Turkish Cypriots, in response, expressed their desire for taksim, partition of the island.” 
9. ↑ The European Union and the Cyprus Conflict: Modern Conflict, Postmodern Union. Manchester University Press, 83. o. (2002. november 18.). ISBN 9780719060793